Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2010. április - Basta György emlékérme

2010.05.27

A hónap érme: Basta György emlékérme 1603-ból

 


925.jpg

 

„Oly kegyetlenül dirigálá, vagy inkább rontá, puszítá az országot, hogy ma még a nevét is irtózással, átkozódással említik az erdélyiek". Így ír Nagyajtai Cserei Mihály Históriájában arról a férfiúról, aki 1601-1604 között 3 éven keresztül, történetének legsötétebb időszakában uralta Erdélyt.

  A dél-itáliai albán származású Giorgio Basta fiatal korában zsoldosként harcolt Németalföldön és Franciaországban. Részt vett a németalföldi szabadságharcban a holland felkelők ellen vívott harcban is. 1590-ben lépett be II. Rudolf császár seregébe, ahol hamarosan tábornokságig vitte. 1598-ban Rudolf Erdélybe küldte a Báthory Zsigmond lemondását követő zűrzavarok lecsillapítására. A zsoldosvezér tüstént rendteremtésbe is kezdett: 1599-ben a fejedelemséget Báthory Zsigmondtól átvevő fiatal bíborost, Báthory Andrást megölette. Báthory András halála után Mihály havasalföldi vajdával együtt kormányozta a császár kezére került fejedelemséget, ám az együttműködés nem tartott sokáig. 1600. szeptember 18-án Miriszlónál szétverte az Erdély fölötti egyeduralomra törő Vitéz Mihály seregét, majd 1601. aug. 3-án Goroszlónál leverte a trónjára visszatérni szándékozó s a nemességtől is támogatott Báthory Zsigmondot. Augusztus 19-én aztán Mihály vajdát is eltette láb alól, így ettől fogva Rudolf császár nevében teljhatalommal uralkodhatott az általa teljesen kipusztított fejedelemségben. Mondják, uralma idején a nép nyomorúsága olyan mértéket öltött, hogy az emberek igásállat helyett magukat fogták be a hámba. Bod Péter szerint a kétkerekű taligát a „Basta szekerét" ekkor kezdték el használni.

  Bastának az volt a szándéka, hogy Erdélyt német kolóniává alakítsa. Erre vonatkozó tervét egy emlékiratában dolgozta ki. Ilyen irányú terveinek megvalósulására azonban már nem kerülhetett sor, mert 1604 végén Bocskai hajdúi kiszorították őt Erdélyből.

  A Basta portréját megmintázó ovális, aranyozott ezüst emlékérem 1603-ban készült. Huszár és Procopius szerint annak az N W mesterjegyű szebeni ötvösnek és vésnöknek a munkája, akiről feltételezhető, hogy ugyanabból a Wolff családból származik, amely Iacob Heraclidnak, Moldva uralkodójának (1561-1563) a vésnökét is adta. Ez az N W kiemelkedő szinten tanulta el korának itáliai és német mesterművészetét, de ugyanakkor a hazai ötvösség rajzos hagyományait is őrizte és továbbvitte. A 2010. februári írásunkban bemutatott Pietro Paolo Romano által készített Castaldo éremmel szemben ezen az érmen nyoma sincs az itáliai vésnökök érmein megszokott mozgalmasságnak. Az előlap kiegyensúlyozott, cicomák nélküli arcképéhez a hátlapon gyöngykörbe foglalt, babérkoszorútól övezett hármas pálmaág társul.   

  Az érem hangsúlyos elemévé ezáltal az előlapon kezdődő s a hátlapon folytatódó szöveg válik. Az előlapon GEORG(ius) BASTA - D(omi)N(u)S IN SVLT EQV(es) AVR(atus), a hátoldalon S(acrae) C(aesareae) M(aiestatis) AC CATH(olici) REG(is) HISP(aniaurm) CONSIL(iarius) BEL(licus) ET IN TRANS(ilvania) CAPIT(aneus) GENERAL(is) VALL(acho) PROF(ligato) SIC(ulo) DEV(icto) DAC(ia) REC(epta) 1603. Ez magyar fordításban: Basta György Sült (?) ura, aranysarkantyús vitéz, a szent császári felség és Hispánia katolikus királyának haditanácsosa, Erdély főkapitánya, a vlachok tönkre verője, a székelyek legyőzője, Erdély meghódítója.

  A szövegben felsorolt címek első része Basta állandó címeit sorolja fel. Ezek közül az „eques auratus", azaz az aranysarkantyús lovag kifejezést szükséges külön is megmagyaráznunk. Ez hivatalosan a magyar királykoronázások után Szent István kardjának érintésével felavatott lovagok megnevezése és rangja. Nem volt valódi lovagrend, tagsága nem járt semmilyen külön kiváltsággal, kötelességgel, és nem voltak rendi szabályaik sem. A lovagok avatása az Anjou uralkodók idejétől kezdve volt rendszeres. I. Miksa 1563-as koronázásán a török elleni háborúban kitűnt vitézeket ütött aranysarkantyús lovaggá, Mátyás főherceg pedig 1598-ban Nádasdy Ferencet és Pálffy Miklóst avatta fel. Giorgio Basta ilyen jellegű hivatalos lovaggá avatási eseményéről nem tudunk, de a zsoldosvezér következetesen viselte címei közt az „eques auratus" elnevezést.